Magasan a talaj felett a szabad légkör másképp viselkedik, mint az a levegő, amelyben nap mint nap járunk. Az aerológia erre a felső tartományra összpontosít, a felszíni súrlódástól és a helyi akadályoktól távol eső levegőrétegeket vizsgálja.

Az ezen a területen dolgozó kutatók néhány száz méteres magasságtól egészen a sztratoszféráig követik nyomon a hőmérsékletet, a páratartalmat, a nyomást és a szelet. Földi állomások helyett léggömbökre, repülőgépekre és távérzékelőkre támaszkodnak. Az adatok feltárják, hogyan irányítják a felsőbb szintű áramlatok a viharokat, hogyan viselkedik az ózon, és hogyan változik a sugárzási egyensúly a magassággal.

A gyakorlati munka gyakran magában foglalja olyan műszercsomagok felbocsátását, amelyek valós időben rádión küldenek vissza profilokat. Ezek a profilok táplálják az időjárási modelleket, és segítenek a pilótáknak elkerülni a turbulenciát. Az aerológia emellett olyan vertikális kontextust is biztosít, amelyet a felszíni megfigyelések önmagukban nem tudnak biztosítani.

• Hangsúlyozza a felszín feletti szabad légkör hatását
• Léggömböket, repülőgépeket és távérzékelést használ
• Támogatja az előrejelzést és a repülésbiztonságot
• Összekapcsolja a felső légtér mintázatait a felszíni időjárással