A szövegek nyelvi kötőanyagot és logikai értelmet is használnak. A kohézió a szöveg elemeit összekötő nyelvtani és lexikai kötelékekre utal, mint például a névmások, kötőszavak, ismétlődések és három pont.

Halliday és Hasan klasszikus leltárrendszere magában foglalja a referenciát, a helyettesítést, a három pontot, a konjunkciót és a lexikai kohéziót. Ezek az eszközök segítenek az olvasóknak a mondathatárokon átívelő szereplők és kapcsolatok nyomon követésében. A kohézió viszonylag objektíven mérhető; a koherencia nem.

A kifejezett kohéziós markerek túlzott használata nehézkessé teheti a prózát; az alulhasználat pedig megrekedt helyzetben tarthatja az olvasókat. A nyelvtanárok kohéziós eszközöket használnak, amikor a tanulókat a mondatszintű pontosságtól a diskurzusszintű folyékonyságig vezetik el. A számítógépes eszközök a kohéziós jellemzőket is érzékelik a szövegminőség helyettesítőjeként.

• Nyelvi összekötő eszközök egy szövegen belül
• Tartalmaz referenciát, kötőszót és lexikai kapcsolatokat
• Támogatja, de nem garantálja a koherenciát
• Haladó írás- és diskurzuskurzusokon tanítják