A korai veszteségbecslések csak a történet kezdetét jelentik. A végső veszteség az a teljes összeg, amelyet végül kifizetnek egy adott biztosítási időszakból vagy baleseti évből eredő összes kárigényre, miután minden fejlesztés, elszámolás és megtérülés befejeződött.

Az aktuáriusok háromszögmódszerekkel, gyakoriság-súlyosság modellek és saját megítélésük alapján becsülik meg a végső veszteségeket. A jelenlegi és a becsült végső veszteségek közötti különbség a fennmaradó IBNR és az esettartalék alakulása. A pontos végső veszteségek befolyásolják az árazást, a tartalékolást és a jövedelmezőségi elemzést.

A végső veszteségbecslések a kárigények esedékességével változnak. A hosszú távú veszteségek akár évekig is kialakulhatnak; a rövid távú veszteségek gyorsan stabilizálódnak. A vezetőség és a szabályozó hatóságok figyelemmel kísérik, hogyan mozognak az ugyanazon időszakra vonatkozó egymást követő becslések, mivel az állandó kedvezőtlen fejlődés a tartalékolás vagy az árazás gyengeségét jelzi.

• A kárigények végső teljes költsége egy adott időszakra vonatkozóan
• Aktuáriusi fejlesztési módszerekkel becsült
• Tartalmazza az összes jövőbeni kifizetést és korrekciót
• Az árképzés és a tartalékmegfelelés alapja