A nagy szervezetek néha úgy döntenek, hogy bizonyos veszteségeket olcsóbban tudnak finanszírozni, mint egy biztosító. Az önbiztosítás az a gyakorlat, hogy félretesznek forrásokat, vagy a pénzforgalomra támaszkodnak olyan veszteségek kifizetésére, amelyeket egyébként a kereskedelmi biztosítások fedeznének.

A formális önbiztosítási programok gyakran tartalmaznak dedikált vagyonkezelői alapokat vagy kötvényes biztosítókat, kárigény-kezelési megállapodásokat és aktuáriusi finanszírozási tanulmányokat. Az informális önbiztosítás egyszerűen a kockázat speciális finanszírozás nélküli megtartásának döntése, ami a szervezetet veszteségek halmozódásának teheti ki.

Az önbiztosítás a leghatékonyabb a gyakori, alacsony vagy közepes súlyosságú kitettségek esetén, ahol a szervezet előre látható veszteségtapasztalattal és elegendő pénzügyi stabilitással rendelkezik. A súlyos események elleni védelem érdekében általában az önbiztosítási rétegen felül vásárolnak többletbiztosítást. Bizonyos területekhez, például a munkavállalói balesetbiztosításhoz, hatósági jóváhagyásra lehet szükség.

• Belső veszteségfinanszírozás biztosításkötés helyett
• Használhat vagyonkezelői vagyonkezelést, fogvatartott vagy tiszta megtartást
• Kiszámítható veszteségmintákhoz igazodik
• Gyakran párosulnak a többletbiztosítással