A tárgyak és helyszínek elpusztulnak, hacsak nem avatkoznak közbe tudatos gondozással. A megőrzés az a törekvés, hogy a történelmi anyagokat és helyeket stabil állapotban tartsák fenn, megvédve őket a fizikai romlástól, a környezeti károktól és a nem megfelelő átalakításoktól.

A technikák a klímavezérelt tárolástól és a kémiai stabilizálástól az épületek és tájak jogi védelméig terjednek. A restaurátorok felmérik az anyagokat, és ahol lehetséges, visszafordítható kezeléseket alkalmaznak. A megőrzés filozófiája azt vitatja, hogy milyen mértékű beavatkozás szükséges, és hogy a későbbi kiegészítések a helyszín történetének részét képezik-e.

A sikeres megőrzés lehetővé teszi a jövőbeli kutatásokat és a nyilvános hozzáférést. Folyamatos erőforrásokat és intézményi elkötelezettséget igényel. Konfliktusok akkor merülnek fel, amikor a megőrzési célok ütköznek a fejlesztési nyomással, vagy amikor az érdekelt felek nem értenek egyet abban, hogy melyik múltat ​​kell megőrizni. A gyakorlat egyszerre technikai és kulturális jellegű.

• Történelmi tárgyak és helyszínek karbantartása
• Védi a bomlástól és a nem kívánt változásoktól
• Technikai és jogi intézkedéseket foglal magában
• Egyensúlyt teremt a hozzáférés, a hitelesség és az erőforrások között