A poliszindeton számos kötőszó szándékos, szoros egymás utáni használata, különösen ott, ahol általában kihagynák őket. Az ismétlődő „és” vagy „vagy” lassítja a tempót, és minden elemnek egyenlő súlyt ad.

Hemingway „és” kötőszóval fűzött hosszú mondatait gyakran idézik; a bibliai próza és bizonyos szónoki stílusok is ezt a módszert részesítik előnyben. Míg az asyndeton a sebesség és a tömörség kedvéért elhagyja a kötőszavakat, a polysyndeton megsokszorozza azokat az erő vagy az ünnepélyesség fokozása érdekében. A hatás a kontextustól függően lehet hipnotikus, kimerítő vagy gyermeki.

Ha kontrolláltan használjuk, a polysyndeton bőségesnek vagy kérlelhetetlennek kelti a listát. Túlzottan használva monotonná válik. Az írók akkor nyúlnak hozzá, amikor azt szeretnék, hogy az olvasó elidőzzön az egyes elemeknél, ahelyett, hogy átrohanna egy sorozaton.

Az ismétlődő kötőszavakkal – nem pedig csak vesszőkkel – összekapcsolt elemek sorozata a polysyndeton.