Az aszimmetria egyenetlenül osztja el a vizuális súlyt a kompozícióban. A szimmetrikus elrendezésekkel ellentétben, amelyek balra és jobbra tükröződnek, az aszimmetrikus kialakítások a különböző elemeket egyensúlyozzák ki egymással. Egy bal oldali nagyméretű fényképet egy jobb oldali szövegblokk ellensúlyozhat. Egy alsó sötét alakzatot felül egy világos hangsúly ellensúlyozhat. Az eredmény inkább dinamikusnak, mint stabilnak érződik, és gyakran modernebbnek és kevésbé formálisnak tűnik.

Az aszimmetriát nehezebb megvalósítani, mint a szimmetriát. Nincs egyszerű szabály, amit követni lehetne. A tervezők az intuíciójukra és az iterációra támaszkodnak, az elemeket addig mozgatják, amíg a kompozíció megfelelőnek nem tűnik. A cél nem a tökéletes egyensúly, hanem egy olyan egyensúlyérzet, amely leköti a néző figyelmét. A japán formatervezési hagyományok, különösen az ma koncepciója és a wabi-sabi esztétikája, régóta magukénak vallják az aszimmetriát, mint az érdeklődés felkeltésének és a természetes tökéletlenségek kifejezésének módját.

Ahol jól működik az aszimmetria

• Szerkesztői elrendezések vegyes kép- és szövegblokkokkal.
• Domináns főképpel és kisebb oldalsávval rendelkező weboldalak.
• Olyan plakátok, amelyek inkább energikusnak, mint formálisnak akarnak tűnni.
• A hagyományos szimmetriát elkerülő márkaidentitások.

Az aszimmetria nem káosz. Világos fókuszpontot és a támogató elemek átgondolt elrendezését igényli. Amikor működik, a szem anélkül mozog a kompozícióban, hogy elveszne.