A tömítőanyag kitölti a réseket, megakadályozva a levegő vagy a víz átjutását. Rugalmas anyag, amely tapad a felületekhez és tömítést képezve kikeményedik. Ablakok, ajtók, csövek és illesztések körül használják. Különbözik a tömítőanyagtól (caulk), bár a kifejezéseket gyakran felcserélhetően használják. A tömítőanyag általában akril vagy latex, és festhető. A tömítőanyag általában szilikon, poliuretán vagy butil, és tartósabb és rugalmasabb. A tömítőanyagot ott használják, ahol várható a mozgás. A tömítőanyagot ott használják, ahol a mozgás minimális.

A tömítőanyagok többféle kémiai összetételben kaphatók. A szilikon tömítőanyag rugalmas, vízálló és tartós. Fürdőszobákban, konyhákban és kültéren használják. A poliuretán tömítőanyag erős és kopásálló. Betonhézagokban és autóipari alkalmazásokban használják. A butil tömítőanyag ragadós és állandó. Tetőfedésekben és ereszcsatornákban használják. Az akril tömítőanyag festhető és könnyen tisztítható. Beltérben használják. Mindegyiknek megvan a saját tapadása, kötési ideje és mozgásképessége. A választás az aljzattól, a kitettségtől és a mozgástól függ.

A tömítőanyag felhordása előkészítést igényel. A hézagnak tisztának, száraznak és a régi tömítőanyagtól mentesnek kell lennie. Egy tömítőrúd behelyezhető a mélység szabályozására és a tömítőanyag mozgásának lehetővé tételére. A tömítőanyagot pisztollyal kell felvinni, és sima csíkot kell készíteni. A csíknak homorúnak kell lennie a mozgás lehetővé tétele érdekében. A domború csík leválik. A tömítőanyagnak meg kell kötnie, mielőtt víz éri. A kötési idő a kémiai összetételtől és a páratartalomtól függ. A tömítőanyag a szerkezet kis részét képezi. A burkolat kritikus része. A nem tömített rés egy szivárgás, amely csak arra vár, hogy bekövetkezzen.