A galaxisok nem egyenletesen oszlanak el az univerzumban. Csoportokba és halmazokba tömörülnek, a halmazok pedig szuperhalmazokba. A szuperhalmaz az univerzum egyik legnagyobb képződménye, galaxishalmazok hatalmas gyűjteménye, amelyeket a gravitáció köt össze. A Tejútrendszer a Laniakea szuperhalmaz része, amely körülbelül 100 000 galaxist tartalmaz, és 500 millió fényévet ölel fel.

A szuperhalmazok gravitációs kötése nem olyan, mint a halmazoké. A világegyetemmel együtt tágulnak, és taghalmazaik végül eltávolodnak egymástól. Lazán tartja őket össze a sötét anyag és a közeli szuperhalmazok gravitációs hatása. A szuperhalmazok közötti határok nem élesek. A galaxisok gravitációs középpontok felé történő áramlása határozza meg őket.

A legnagyobb ismert szuperhalmaz a Herkules-Corona Borealis Nagy Fal, amely körülbelül 10 milliárd fényévet ölel fel. Az ilyen nagy szerkezeteket nehéz megmagyarázni a jelenlegi kozmológiai modellekkel, amelyek azt jósolják, hogy a világegyetemnek a legnagyobb léptékekben egyenletesebbnek kellene lennie. Az eltérés aktív kutatási terület.

A szuperhalmazok hasznosak a sötét anyag és a sötét energia tanulmányozásában. Eloszlásuk és mozgásuk feltárja, hogyan versenyez a gravitáció és a tágulás a legnagyobb léptékekben. Ezek a kozmikus háló legnagyobb csomói.