A limerick egy humoros, ötsoros vers, kötött rímrendszerrel és ritmussal. A minta általában az AABBA, ahol az első, második és ötödik sor hosszabb, mint a harmadik és negyedik sor.

A forma a nonszenszhez és a könnyed versekhez kapcsolódik. Edward Lear tette népszerűvé a tizenkilencedik században, és mind a mai napig a szellemesség, a szójáték és az alkalmi trágárság eszköze maradt. A versmérték pattogása és a záró rím csattanása a komikus időzítést ösztönzi. A limerickek könnyen megjegyezhetők és könnyen utánozhatók, ami a népszerű és alkalmi versek alapvető részévé tette őket.

Alacsony hírnevük ellenére a jól elkészített limerickek ritmuskontrollt és éles befejező fordulatot igényelnek. A formai korlátok, akárcsak a szonett korlátai, ösztönözhetik a találékonyságot. A legtöbb limerick múlandó marad; néhányuk puszta ötletességük vagy emlékezetességük révén éri el a kisebb klasszikusok státuszát.

Öt sor, egy ugrálóóra és egy rímelő képregényes kifizetés alkotja a limericket.