A kuplé két egymást követő, általában azonos metrummal rendelkező verssor, amelyeket rím köt össze. Az angol költészet egyik legtömörebb és legemlékezetesebb egysége.

A hősies kuplék – jambikus pentaméteres sorok, amelyek rímelőek az aa bb cc-re – uralták a tizennyolcadik századi versek nagy részét; Pope tökéletesítette epigrammatikus potenciáljukat. Shakespeare gyakran zárt le egy jelenetet egy kuplékkal, amelyek összefoglalták vagy rámutattak a cselekményre. A kuplék önmagukban is megállhatják a helyüket teljes költeményként, vagy építőelemekként szolgálhatnak nagyobb formákban. Rövidségük lezárást, szellemességet és egyensúlyt ösztönöz.

Nem minden sorpár kuplet; a kifejezés formai szándékosságra utal, általában rímet és metrikai hasonlóságot is magában foglal. A nyitott kupletek lehetővé teszik az enjambement áramlását a páron keresztül; a zárt kupletek pedig kiegészítik a gondolatot a két sorban. A forma továbbra is népszerű, mivel képes egy teljes gondolatot ritmikus véglegességgel közvetíteni.

Két, metrumban megegyező és rímmel összekapcsolt sor alkot egy kuplét.