A klasszikus zene a nyugati művészeti zene hagyományára utal, amely a középkortól napjainkig fejlődött, különös virágkorával nagyjából 1750 és 1820 között. Hangsúlyozza az írott kottaírást, az összetett formákat, valamint a dallam, a harmónia és a szerkezet egyensúlyát.

A repertoárban szimfóniák, versenyművek, operák, kamarazenei művek és szólódarabok szerepelnek. Olyan zeneszerzők, mint Bach, Mozart, Beethoven és későbbi nagyságok folyamatos irodalmat hoztak létre, amelyet az előadók ma is interpretálnak. Az előadási gyakorlat, a történelmi hangszerek és a tudományos kiadások folyamatosan frissítik a hagyományt.

A klasszikus zene hosszú távú technikai és interpretációs képzést igényel. A közönség nagyra értékeli érzelmi skáláját, formai tisztaságát és a mély hallgatás lehetőségét. Bár néha szembeállítják a népszerű műfajokkal, folyamatosan befogadja a hatásokat, és új műveket rendel, amelyek kiterjesztik határait.

A koncerttermek, a télikertek és a felvételek életben tartják és fejlesztik a hagyományt.