A megnyilatkozások nem csak leírják a dolgokat, hanem cselekszenek is. A beszédaktus egy beszéddel végrehajtott cselekvés – például ígéret, kérés, figyelmeztetés vagy kijelentés –, ahol maga a megnyilatkozás alkotja a cselekvést megfelelő feltételek mellett.

A beszédaktus-elmélet különbséget tesz a lokúciós tartalom, az illokúciós erő és a perlokúciós hatások között. A performatív igék explicitté tehetik az erőt, de a mindennapi közvetett beszédaktusok a kontextuson és a konvención keresztül közvetítik az erőt. A boldogulási feltételek határozzák meg, hogy mikor sikeres egy beszédaktus.

A nyelv pragmatikája és filozófiája osztozik ezen a területen. A beszédaktusok megvalósításában mutatkozó kultúrák közötti különbségek befolyásolják az udvariasságot és a fordítást. A párbeszédes rendszereknek fel kell ismerniük a beszédaktus-típusokat, hogy megfelelően tudjanak reagálni, ne pedig pusztán szó szerint.

• Kijelentéssel végrehajtott cselekvés
• Tartalmaz ígéreteket, kéréseket, állításokat és nyilatkozatokat
• Erő- és boldogságfeltételek alapján elemezve
• A pragmatika központi témája