A nyelvtan olyan szabályok rendszere, amelyek lehetővé teszik az emberek számára, hogy szavakat értelmes mondatokká alakítsanak, és megértsék a hallott vagy olvasott mondatokat. Magában foglalja a szórend, az egyeztetés, az igeidők és a hierarchikus szerkezet szabályait.

Minden emberi nyelvnek van nyelvtana, még akkor is, ha soha nem írták le. A gyerekek figyelemre méltó sebességgel és hivatalos oktatás nélkül sajátítják el anyanyelvük nyelvtanát, mintákat vonva ki a hallott beszédből. Noam Chomsky azzal érvelt, hogy ez a teljesítmény egy veleszületett nyelvi képességet feltételez, amely korlátozza a lehetséges nyelvtanok formáját. Más kutatók a statisztikai tanulás és a társas interakció szerepét hangsúlyozzák. A vita folytatódik, de a gyerekek által megszerzett tudás összetettsége továbbra is feltűnő.

A nyelvtan különbözik az iskolában tanított előíró szabályoktól. A leíró nyelvtan azokat a mintákat ragadja meg, amelyeket a beszélők ténylegesen követnek, míg az előíró nyelvtan azokat a mintákat fogalmazza meg, amelyeket a hatóságok preferálnak. Egy mondat lehet nyelvtanilag jól megfogalmazott a leíró értelemben, miközben megsérti az előíró szabályt.

A nyelvtan az a láthatatlan architektúra, amely egy szóláncot strukturált, értelmezhető üzenetté alakít.