Egy szöveg sorról sorra követheti a nyelvtani hibákat, mégis szétszórtnak tűnhet. A koherencia az a tulajdonság, amely a logika, a közös tudás és a következetes perspektíva révén értelmes egésszé teszi a diskurzust a közönség számára.

Az írók és az előadók jelzéseket adnak; az olvasók és a hallgatók aktívan konstruálják a koherenciát. Az oksági kapcsolatok, az időbeli rend és a tematikus folytonosság támogatják ezt. Amikor a koherencia kudarcot vall, a közönség azt mondja, hogy a szöveg ugrál, még akkor is, ha helyi kohéziós eszközök vannak jelen.

Az írásoktatás a koherenciát célozza meg, amikor világosabb általános szerkezetet vár el. A diskurzuspszichológia azt vizsgálja, hogy az olvasók hogyan építenek szituációs modelleket a szövegből. A koherencia pragmatikai és kognitív teljesítmény, nem csupán a mondatok formai tulajdonsága.

• Egy diskurzus összességében értelmes összefüggései
• Logikán, tudáson és nézőponton múlik
• A kohézió által támogatott, de attól elkülönített
• Központi szerepet játszik az íráspedagógiában és a diskurzuskutatásban