A beszélők viszonylag független egységekbe csomagolják a gondolataikat. A mondat egy olyan nyelvtani szerkezet, amely jellemzően egy teljes állítmányt fejez ki, amelyet gyakran önálló tagmondatként vagy az írásban hagyományos írásjelekkel ellátott, összehangolt tagmondatok halmazaként definiálnak.

A mondatok lehetnek egyszerűek, összetettek, összetettek vagy összetett-összetett szerkezetűek a tagmondat szerkezetétől függően. A kijelentő, kérdő, felszólító és felkiáltó típusoknak eltérő beszédfunkcióik vannak. A beszélt mondatokat inkább a prozódia, mint az írásjelek határolják.

A mondatszerkezet meghatározása a különböző nyelveken nem triviális, mivel egyes nyelvek a tagmondatláncolást részesítik előnyben az európai mondathatárok egyértelmű megfelelői nélkül. Mindazonáltal a mondat továbbra is gyakorlati egység marad a leírás, a pedagógia és a legtöbb írásrendszer számára.

• Teljes kijelentést kifejező nyelvtani egység
• Egy vagy több záradékból épül fel
• Szerkezet és funkció szerint osztályozva
• A beszédben prozódia, az írásban pedig írásjelek jellemzik