Az okostelefonoknak és a közösségi platformoknak köszönhetően milliók kezébe kerültek a publikációs eszközök. A polgári újságírás az a gyakorlat, amelynek során nem szakemberek gyűjtenek, tudósítanak és megosztanak híreket, gyakran olyan események helyszínéről, amelyeket első kézből látnak.

Szemtanúk videói, helyi blogok és közösségi média bejegyzések is megosztottak olyan történeteket, amelyeket a hagyományos médiumok később megerősítettek és felerősítettek. Az erősség a közelségben és a gyorsaságban rejlik; a gyengeség az egyenetlen ellenőrzésben, kontextusban és etikai képzésben. A professzionális szerkesztőségek ma már rutinszerűen figyelik és megerősítik a polgári anyagokat.

Vannak olyan civil újságírók, akik tartós közönséget építenek ki és szakmai normákat alkalmaznak; mások továbbra is alkalmi közreműködők maradnak. A jelenség kibővítette a rendelkezésre álló információk mennyiségét, miközben új kérdéseket vet fel a pontossággal, a biztonsággal, valamint az aktivizmus és a tudósítás közötti határral kapcsolatban.

• Nem hivatásos nyilvánosság tagjainak híradásai
• Digitális eszközök és közösségi platformok által lehetővé téve
• Erős az azonnaliságban, változó az ellenőrzésben
• Gyakran felerősödik szakmai megerősítés után