A függőleges sziklafalak a túrázókat és a hullámokat egyaránt megállítják. A sziklafal meredek, gyakran közel függőleges kőzetkitörés, amely erózió, vetődés vagy vulkáni tevékenység során keletkezett. A tengeri sziklák a megtört hullámok fölé emelkednek; a hegyoldalak pedig völgyek fölé tornyosulnak.

A puha kőzetek gyorsabban erodálódnak, mint a kemények, ezért gyakran ott alakulnak ki sziklák, ahol az ellenálló rétegek a gyengébbek felett helyezkednek el. A fagyás-olvadás ciklusok, a gyökerek beékelődése és a hullámok alákúszása mind hozzájárulnak ehhez. A szikla alját lehullott tömbök, úgynevezett törmelékkövek boríthatják.

A sziklák speciális élőhelyeket teremtenek a fészkelő tengeri madarak és a ritka növények számára, amelyek tolerálják a vékony talajt. Emellett kőomlásveszélyt is jelentenek, és a közeli utak vagy épületek gondos tervezést igényelnek. A meredek fal továbbra is a bolygó egyik legdrámaibb felszíni képződménye.

• Meredek, magas sziklafal
• Erózió vagy tektonikus folyamatok által kialakulva
• Gyakori a tengerpartok mentén és a hegyekben
• Egyedi élőhelyeket és veszélyeket teremt