„Ki tudja?” „Viccelsz?” „Mit nem szabad szeretni?” A költői kérdést drámai hatás keltésére vagy valaminek a bemutatására teszik fel, nem pedig válaszra. A válasz általában nyilvánvaló, vagy a kérdés megválaszolhatatlan.

A költői kérdések gyakoriak beszédekben, esszékben és mindennapi beszélgetésekben. Bevonzzák a közönséget. Azt az érzést keltik a hallgatókban, mintha ők is részesei lennének a vitanek. A „Tényleg megengedhetjük magunknak a várakozást?” azt sugallja, hogy nem tehetjük. Az „Igazságos ez?” azt sugallja, hogy nem. Írásban a költői kérdések hatékony nyitányok vagy átmenetek lehetnek. De bosszantóak is lehetnek, ha túlzottan használják őket. Manipulatívnak tűnhetnek, különösen akkor, ha a válasz nem olyan nyilvánvaló, mint ahogy a beszélő állítja. Egy jó költői kérdés tiszteletben tartja a közönség intelligenciáját. Egy rossz sérti azt.

Gyakori felhasználások

• Egy pont hangsúlyozása
• A közönség bevonása
• Az ötletek közötti váltás
• Érzelmek kifejezésére