Az ELT a kibontás, betöltés, átalakítás rövidítése. Ez megfordítja a hagyományos ETL sorrendet. Az adatokat a forrásokból nyeri ki, és nyers formában közvetlenül a célrendszerbe tölti be. Az átalakítások a célrendszeren belül, általában egy felhőalapú adattárházban történnek, annak számítási kapacitását felhasználva. A megközelítés népszerűvé vált, ahogy a felhőalapú adattárházak méreteződött, és feldolgozási költségeik csökkentek. Miért végezzünk átalakítást egy külön szerveren, ha a felhőalapú adattárház gyorsabban és olcsóbban meg tudja csinálni?

Az ELT-nek vannak előnyei. A nyers adatok a raktárban tárolódnak, így a transzformációk újra futtathatók a forrásokból való újbóli kinyerés nélkül. Az új transzformációk visszamenőlegesen alkalmazhatók. A célrendszer kezeli a nehéz munkát, ami leegyszerűsíti a folyamat architektúráját. Az olyan eszközök, mint a dbt, szoftverfejlesztési gyakorlatokat hoztak a transzformációba: verziókövetés, tesztelés, dokumentáció és moduláris kód. A kompromisszum az, hogy a raktárnak elég erősnek kell lennie ahhoz, hogy mind a tárolást, mind a transzformációt kezelni tudja. Ez azt is jelenti, hogy a nyers, potenciálisan érzékeny adatok a raktárban vannak az átalakítás előtt. A hozzáférés-vezérlésnek védenie kell azokat. Az ELT nem minden esetben jobb, mint az ETL. Egyes munkaterhelések esetében a betöltés előtti átalakítás csökkenti a raktárba jutó adatok mennyiségét. Másoknál az ELT rugalmassága a nyerő. A választás a célrendszer képességeitől és a csapat preferenciáitól függ.

ELT jellemzők

• Nyers betöltés – az adatok érintetlenül érkeznek a raktárba
• Helybeni átalakítás – a raktári számítások kezelik az átalakításokat
• Újrafeldolgozható – a transzformációk újrafuttathatók nyers adatokon
• Egyszerűbb csővezetékek – kevesebb mozgó alkatrész
• Raktárfüggő – skálázható számítást igényel

Az ELT egy kifordított ETL. A raktár végzi a munkát. A folyamat csak az adatokat mozgatja.