A bizánci hibatűrés egy rendszer azon képessége, hogy akkor is működjön, ha egyes résztvevők hazudnak vagy kudarcot vallanak. Az elnevezés egy gondolatkísérletből származik, amelyben bizánci tábornokok próbáltak támadást koordinálni, miközben a hírvivőket elfoghatták, vagy az árulók hamis parancsokat küldhettek. A tábornokoknak olyan tervre van szükségük, amely akkor is működik, ha néhányan közülük megbízhatatlanok. A blokkláncnak ugyanez a problémája van. A csomópontok leállhatnak. A csomópontok ellentmondó információkat küldhetnek. A hálózatnak továbbra is meg kell egyeznie arról, hogy mely tranzakciók érvényesek.

A Practical Byzantine Fault Tolerance, vagy PBFT, egy olyan algoritmus, amely megoldja ezt a problémát. Akkor működik jól, ha a hibás csomópontok száma kicsi az összes csomóponthoz képest. Sok engedélyezett blokklánc PBFT variánsokat használ, mert tudják, kik a résztvevők. A Bitcoin Proof-of-Work más megközelítést alkalmaz. Nem azonosítja a megbízható csomópontokat. Drágává teszi a hazugságot, mivel számítási munkát igényel. A leghosszabb lánc nyer, és egy hosszabb lánc előállítása, mint a becsületes hálózaté, megfizethetetlenül költséges.

Hibatűrési küszöbértékek

• Összeomlási hibatűrés – a csomópontok meghibásodhatnak, de nem hazudhatnak
• Bizánci hibatűrés – a csomópontok meghibásodhatnak és hamis információkat küldhetnek
• PBFT – jellemzően a csomópontok akár egyharmadának hibásodását is tolerálja

Egyetlen rendszer sem tolerál korlátlan számú rosszindulatú szereplőt. A kérdés az, hogy mennyi helytelen viselkedést képes a protokoll elnyelni, mielőtt a konszenzus megbomlik.