A stan egy olyan rajongó, akinek a hűsége a megszállottsággal határos. A szó eredetileg a „stalker” és a „rajongó” szavak összetételeként indult, egy Eminem-dalból átvéve, amely egy szélsőséges rajongóról szólt. Idővel a negatív él enyhült. Ma az emberek büszkén nevezik magukat zenészek, színészek vagy egész franchise-ok stanjainak.

A Stanok megvédik kedvenceiket a kritikákkal szemben, minden megjelenést megünnepelnek, és gyakran szerveznek online kampányokat. Mélyreható történeteket tanulnak, mercheket gyűjtenek, és a művész sikerét személyes győzelemként kezelik. Az intenzitás meleg és közösségi lehet. Zaklatásba is torkollhat, amikor a rivális rajongói csoportok összecsapnak.

A közösségi média felgyorsította a ciklust. A hashtagek, a Twitter és az összehangolt streaming partik mind ugyanabból az impulzusból fakadtak: a teljes elkötelezettségből. Az „én is stan” kimondása a hűség kinyilvánítása. Erősebb, mint az egyszerű kedvelés, és nyilvánosabb, mint a csendes elismerés.

A legtöbb Stan tudja a különbséget a lelkesedés és a perspektíva elvesztése között. Akik elfelejtik ezt a sort, azok válnak intő példákká, akik életben tartják az eredeti sötétebb jelentést.