Az ember elfogadja, hogy egy állítás igaz, és életét e szerint az elfogadás köré szervezi. A hit az a mentális és gyakorlati elkötelezettség. A vallásban gyakran olyan valóságokra vonatkozik, amelyeket a hétköznapi megfigyelés nem tud teljes mértékben ellenőrizni.

A hiedelmek Isten létezésétől az ima hatékonyságán át a szentírások tekintélyéig és a világegyetem erkölcsi rendjéig terjednek. Különböző fokú bizalommal vallhatjuk őket, és különböző fokú kritikai figyelemmel vizsgálhatjuk őket. A közösségek tanításon, rituálékon és példamutatáson keresztül adják át a hiedelmeket.

A filozófusok különbséget tesznek a hit és a tudás, valamint a puszta vélemény között. A pszichológusok azt vizsgálják, hogyan alakulnak ki, maradnak fenn és változnak a hiedelmek társadalmi befolyás vagy személyes válságok hatására. A vallási hagyományok gyakran a helyes hitet a megváltás vagy a felszabadulás elengedhetetlen elemének tekintik, miközben óva intenek a cselekvés nélküli üres intellektuális beleegyezéstől.

Amiben valaki igazán hisz, az végül abban mutatkozik meg, hogy mit szeret és mit fél.