Az extraszenzoros érzékelés, vagy ESP, az állítólagos képesség információszerzésre az ismert érzékszervi csatornák használata nélkül. Ez a kategória általában magában foglalja a telepátiát (elme-elme kommunikáció), a tisztánlátást (távoli vagy rejtett tárgyak érzékelése) és a prekogníciót (jövőbeli események ismerete).

Az ESP laboratóriumi vizsgálatainak hosszú és ellentmondásos története van. A korai kártyatippelős kísérletek alkalmanként pozitív eredményeket hoztak, amelyeket később szigorúbb kontrollok mellett nehéznek bizonyult megismételni. A legjobban kontrollált vizsgálatok metaanalízisei olyan apró hatásokat mutattak ki, amelyeket a kritikusok a fennmaradó módszertani hibáknak, a szelektív jelentéstételnek vagy a véletlennek tulajdonítanak. Nem sikerült olyan mechanizmust bizonyítani, amely összhangban lenne a bevett fizikával, és a hatások mérete, amikor állítólagosnak tartják, továbbra is elenyésző.

Az ESP-be vetett hit továbbra is széles körben elterjedt a nagyközönség körében. Gyakoriak a látszólag megmagyarázhatatlan tudásról szóló anekdoták, ám ezeket könnyen megmagyarázzák a véletlenek, a finom érzékszervi jelzések, az emlékezeti torzítások és az emberi mintázatok keresésének hajlama. A tudományos konszenzus szerint a bizonyítékok nem támasztják alá az érzékszerveken kívüli érzékelés létezését.

A rendkívüli állítások rendkívüli bizonyítékokat igényelnek. Az ESP esetében ez a bizonyíték még nem felelt meg a követelményeknek.