A basszus hang a férfi vokális spektrum legalacsonyabb tartományát foglalja el. Alsó hangjai adják a kórusharmónia alapját, míg felső regisztere súlytalansággal és melegséggel képes dallamvonalakat hordozni.

Az operákban a basszus gyakran tekintélyszemélyeket, gonosztevőket vagy komikus karaktereket ábrázol, akiknek mély hangjai súlyt hordoznak. A kórusbasszusok rögzítik az akkordot, hangolva az együttes többi részét. A szólórepertoár Bach mély áriáitól Schubert lírai dalaiig és azon túl is terjed.

A képzés a mellkas rezonanciáját és a regiszterek közötti átmenet gondos kezelését hangsúlyozza. Egy jól produkált basszus szólam egyensúlyt teremt az erő és a tisztaság között, így a szöveg még mély hangokon is érthető marad. Sok együttes nagyra értékeli a megbízható basszusokat, mivel a szólam elengedhetetlen, mégis néha alulteljesített.

A kifejezés hangszeres kontextusban is megjelenik, de az éneklésben a vokális jelentés továbbra is elsődleges.