Az időjárási térképen az azonos légköri nyomású pontokat összekötő vonalakat izobároknak nevezzük. Ezek egy pillantással megmutatják a magas és alacsony nyomású rendszerek alakját és intenzitását.

A közel egymás mellett elhelyezkedő izobárok meredek nyomásgradiensre, és ezért erős szelekre utalnak. A széles távolságra elhelyezkedő izobárok gyenge szelet jelentenek. A középpont körüli zárt izobárok mintázata jelzi a legmagasabb és legalacsonyabb hőmérsékletek helyét. Az előrejelzők ezeket a vonalakat használják a szél irányának és sebességének becslésére, valamint a rendszerek mozgásának nyomon követésére.

Az izobárokat általában négy millibaros intervallumokban rajzolják. Az elemzés magában foglalja az állomás nyomásának tengerszintre való csökkentését, hogy a magasságkülönbségek ne torzítsák a mintázatokat. A számítógépes modellek automatikusan generálják az izobárokat, de az emberi elemzők továbbra is finomítják azokat a működési használatra.

• Egyenlő nyomású vonalak a térképeken
• A távolság a szél erősségét mutatja
• Vázolja fel a csúcsokat és a mélypontokat
• Szabványos időközönként rajzolva