A szél a laza homokot vándorló halmokká szervezheti. A homokdűne az eolikus szállítás és lerakódás által formált homokfelhalmozódás. A dűnék ott alakulnak ki, ahol homokutánpótlás, elegendő szélenergia, valamint egy akadály vagy egyenetlenség van, amely elindítja a lerakódást.

Gyakori formák a barchan-, transzverzális-, longitudinális- és csillagdűnék, amelyek mindegyike egy adott széljárást és homokutánpótlást tükröz. A homok felfelé áramlik a lankás, szél felőli lejtőn, és lavinák formájában lezúdul a meredekebb, szél alatti oldalon, ami a dűne vándorlását okozza. A belső átfedések ezt a vándorlást rögzítik.

A parti dűnék védik a szárazföldi területeket a viharoktól; a sivatagi dűnék a szubtrópusok hatalmas területeit borítják. Az emberi tevékenységek destabilizálhatják a dűnéket, vagy éppen ellenkezőleg, veszélyeztethetik őket a vándorlásuk. Az ősi dűnelerakódások geometriája és belső szerkezete fontos támpont a homokkő-tározók értelmezéséhez.

• Szélfútta homokkupac
• Erózió és lerakódás útján vándorol
• A forma a széltől és a homokellátástól függ
• Sivatagokban és partvidékeken fordul elő