Egyes kerttervezési tervek a természetes rendszerekkel való együttműködést célozzák, nem pedig azok ellen való munkát. A permakultúra egy olyan tervezési megközelítés, amely produktív, önfenntartó kültéri tereket hoz létre a természetben található minták megfigyelésével és utánzásával. Hangsúlyozza az energia és az erőforrások zárt ciklusait, a változatos növényállományt és a minimális külső ráfordításokat.

A kulcsfontosságú alapelvek közé tartozik a funkciók halmozása, így minden elem több célt szolgál, az energia megkötése és tárolása, valamint a sokféleség értékelése. Egy permakultúrás kertben gyümölcsfákat, aljnövényzetű cserjéket, talajtakarókat és ehető gyógynövényeket kombinálhatunk réteges ültetvényekben, amelyek alátámasztják egymást. A vízgazdálkodás árkokkal és talajtakarókkal történik; a termékenységet komposzt, trágya és nitrogénmegkötő növények biztosítják.

A módszer mind a nagy ingatlanokhoz, mind a kis városi telkekhez illik. A megfigyelés a cselekvés előtt történik. A tervezők feltérképezik a napsütést, a szelet, a víz áramlását és a meglévő növényzetet, majd ennek megfelelően helyezik el az elemeket. A cél egy olyan rugalmas rendszer, amely élelmet, élőhelyet és szépséget biztosít, miközben idővel kevesebb folyamatos beavatkozást igényel.

• Tervezési rendszer fenntartható kertekhez
• Utánozza a természetes mintákat és ciklusokat
• Hangsúlyozza a sokszínűséget és a zárt erőforrás-körforgást
• Csökkenti a külső bemenetek szükségességét