A fenntartható divat olyan ruházatot jelent, amelyet minimális környezeti és társadalmi kárral állítanak elő. A teljes ellátási láncot lefedi: a rostbeszerzést, a festést, a gyártást, a szállítást, a felhasználást és az ártalmatlanítást. A cél a szennyezés csökkentése, az erőforrások megőrzése és a munkavállalók méltányos bánásmódjának biztosítása. A kifejezés átfedésben van az etikus divattal és a lassú divattal, de tágabb értelemben vett.

A gyakorlatok eltérőek. A biopamut kerüli a szintetikus növényvédő szereket. Az újrahasznosított poliészter csökkenti a műanyaghulladékot. A Tencel és más lyocell szálak fenntartható módon kezelt faanyagból készülnek. A természetes színezékek helyettesítik a mérgező vegyszereket. A gyárak víztisztító berendezéseket telepítenek és megújuló energiát használnak. A márkák ellenőrzik a beszállítókat, és közzéteszik az eredményeiket. Egyesek visszavételi programokat kínálnak a használt ruhadarabokra. Mások szétszerelhetővé teszik a tervezést, hogy az anyagok újrahasznosíthatók legyenek.

A fenntartható divat valódi kihívásokkal néz szembe. A tanúsítás összetett és néha megbízhatatlan. A zöldrefestés elterjedt. Egyetlen ruhadarabnak több tucat beszállítója is lehet, ami megnehezíti a nyomon követhetőséget. Az árak magasabbak, mert a fenntartható gyakorlatok többe kerülnek. A fogyasztók azt mondják, hogy törődnek a termékekkel, de a fizetéskor gyakran az ár nyer. A fejlődés egyenetlen. Egyes márkák érdemi változtatásokat hajtottak végre. Mások a címkét marketingcélokra használják. A független ellenőrzés és szabályozás lassan javítja a helyzetet. A terület fejlődik, akárcsak az ellenőrzés.

Kulcsfontosságú gyakorlatok

• Bio és újrahasznosított rostok
• Alacsony hatású festékek
• Tisztességes munkaügyi normák
• Ellátási lánc átláthatósága
• Javítás, viszonteladás és újrahasznosítás