A romantika egy művészeti és irodalmi mozgalom volt, amely a 18. század végén kezdődött és a 19. században érte el csúcspontját. Hangsúlyozta az érzelmeket, az individualizmust és a természetet. Reakció volt a felvilágosodás racionalizmusára és az ipari forradalom füstjére és gyáraira.

A romantikus írók a vad, a spontán és a fenséges dolgokat ünnepelték. William Wordsworth és Samuel Taylor Coleridge 1798-ban adta ki Lírai balladáit, amelyeket gyakran a mozgalom kiindulópontjának tekintenek Angliában. Németországban Goethe és Schiller vezette a Sturm und Drangot. Amerikában Emerson és Thoreau hasonló szellemben írtak. Mary Shelley Frankensteinje egy romantikus regény, tele ambícióval és horrorral. A romantika a gyermekkort, a képzeletet és a hétköznapi embert értékelte. Volt egy sötét oldala is: a halál, az őrület és a természetfeletti iránti lenyűgözés. A mozgalom hatással volt a zenére, a festészetre és a politikára. A mai napig formálja a művészetről és a hitelességről alkotott képünket.

Főbb tulajdonságok

• Érzelem az ész felett
• Individualizmus és hősiesség
• A természet, mint az igazság forrása
• Érdeklődés a természetfeletti és egzotikus dolgok iránt