A négysoros versszak. Az angol költészet egyik leggyakoribb és legsokoldalúbb egysége.

A négysoros versek balladákban, himnuszokban, szonettekben (a shakespeare-i forma építőköveiként) és számtalan dalszövegben jelennek meg. A rímek változatosak – abab, abba, aabb és mások –, mindegyik másfajta lezárást vagy előrehaladást eredményez. A négysoros terjedelem elég hosszú ahhoz, hogy egy gondolat vagy kép kibontakozzon, és elég rövid ahhoz, hogy emlékezetes és énekelhető maradjon.

Mivel a négysoros vers annyira ismerős, a költők vagy támaszkodhatnak az elvárásaira, vagy szembemennek velük. A négysoros versek sorozata állandó, kumulatív ritmust hozhat létre; egyetlen négysoros vers teljes epigrammatikus költeményként is megállhatja a helyét. A forma egyszerűsége egyben az erőssége is: világosságot és egyensúlyt teremt.

Négy sor, amelyek formális egységként vannak csoportosítva, egy négysoros szólamot alkotnak.