A belső rím szavak rímelését jelenti egyetlen versszakon belül, vagy egy szó rímelését a sor közepén és egy másik szóval a végén. Hangzásbeli sűrűséget ad a dalnak anélkül, hogy meg kellene várni a sor végét.

Poe „Egyszer volt, hol nem volt, éjfélkor szomorú, míg én töprengtem, gyenge és fáradt” című szava úgy helyezi el a „szomorú” és a „fáradt” szavakat, hogy a rím a sor vége előtt megszólaljon. A belső rím gyorsulás, bonyolult mintázat vagy megszállott visszhang érzetét keltheti. Gyakori dalszövegekben, hip-hopban és bizonyos erősen megmunkált lírai versekben. A rímvéggel kombinálva szorosan szövött akusztikus textúrát hoz létre.

Más hangzást segítő eszközökhöz hasonlóan a belső rím is akkor működik a legjobban, ha jelentést vagy hangulatot szolgál, nem pedig önmagáért létezik. A túlzás erőltetettnek vagy éneklőnek tűnhet egy szövegrész. Ügyesen használva jutalmazza a fület, és emlékezetesebb egységgé köti a sort.

Amikor a rím a soron belül, nem csak a végén található, akkor a szerkezet belső rím.