A kivágásérzékelő kisebb, mint a teljes képkockás érzékelő. Szűkebb látómezőt rögzít, levágva a széleit annak, amit egy teljes képkockás érzékelő látna. A leggyakoribb kivágási tényező 1,5x APS-C esetén és 2x Micro Four Thirds esetén. Egy 50 mm-es objektív egy kivágásérzékelőn 1,5x tényezővel ugyanazt a látómezőt biztosítja, mint egy 75 mm-es objektív teljes képkockás érzékelőn. Ez a plusz hatótávolság hasznos vadvilág és sportesemények esetén, ahol a teleobjektív hatótávolság számít. A kompromisszum a szűkebb látómező nagy látószögnél.

A kivágásérzékelőknek más különbségeik is vannak. Kisebbek és olcsóbban gyárthatók, így a kivágásérzékelővel ellátott kamerák olcsóbbak. Emellett nagyobb mélységélességet is produkálnak ugyanazon rekesznyílás és látómező mellett, ami előny vagy hátrány is lehet attól függően, hogy mit fényképezünk. A zajteljesítmény általában jobb a nagyobb érzékelőkön, mivel minden pixel nagyobb, és több fényt gyűjt össze. De a különbség csökkent az érzékelőtechnológia fejlődésével. Az objektívek kompatibilitása egy másik tényező. A kivágásérzékelőkhöz tervezett objektívek kisebbek és könnyebbek, de előfordulhat, hogy nem fedik le a teljes képkockás érzékelőt.

Közös növényi tényezők

• 1.5x. Nikon DX, Sony E, Fujifilm X.
• 1.6x. Canon APS-C.
• 2.0x. Mikro-NégyHarmad.
• 1.3x. Canon APS-H, régebbi formátum.

A kivágásérzékelő nem egy leértékelt eszköz. Ez egy másfajta eszköz. Egyes fotósok számára a nagyobb hatótávolság és az alacsonyabb ár fontosabb, mint a szélesebb látószög.