A xilofon egy ütőhangszer, amely fokozatosan elrendezett, hosszúságú fa rudakból áll, amelyek billentyűzetszerűen vannak elrendezve. A játékos kalapáccsal üti a rudakat, ami világos, rövid életű, határozott hangmagasságú hangokat kelt. A rudak alatti rezonátorok segítenek felerősíteni a hangot a koncerthangszereken.

A xilofon tiszta, átható támadása hatékonysá teszi dallamvonalak, ritmikus minták és színes hangsúlyok megalkotásában zenekari és együttes zenében. Szóló- és kamarazenei művekben, valamint különféle hagyományos zenei kultúrákban is megjelenik. A különböző ütők – kemények vagy puhák – az éles és ragyogó hangzást lágyabbá változtatják.

A technika pontos célzást, kontrollált ütésmagasságot és a hangszeren való gyors mozgás képességét igényli. A xilofont gyakran párosítják más ütőhangszerekkel, például a marimbával és a vibrafonnal az ütőhangszerek szekcióiban. Jellegzetes hangzása azonnal felismerhető még egy teljes zenekari textúrában is.

• Kalapáccsal ütött fa rudak
• Élénk, határozott hangmagasságokat produkál
• Zenekarokban, együttesekben és szólózenében használják
• Precíz kalapácstechnikát igényel