A kottarendszer a zene lejegyzésére használt szimbólumrendszer, hogy mások is olvashassák és előadhassák. A nyugati kottarendszer a legelterjedtebb, de számos más forma is létezik, beleértve a tabulatúrát, a grafikus kottákat és a különféle kulturális jelölések.

A standard jelölések a hangmagasságot a hangjegyek függőleges elhelyezkedésével, a hosszúságot a hangjegyfejek és -szárak alakjával, egyéb paramétereket pedig további szimbólumokkal és szavakkal jelzik. A rendszer évszázadok alatt fejlődött ki a korai neume-októl a jelenlegi részletes partitúrákig.

A kottaírás az összetett zenét megőrzhetővé és megoszthatóvá teszi időben és távolságon át. A zenészek zenéről alkotott képét is formálja. Egyes hagyományok elsősorban a szóbeli átadásra támaszkodnak, és a kottaírást csak emlékezetsegítőként használják. A kottaírás és -írás megtanulása alapvető készség a formális zenei oktatásban.

Még a tökéletlen kotta is elegendő információt rögzít a képzett előadók számára, hogy újraalkossák a zeneszerző szándékait.