Egy nagynyomású rendszerben a levegő leszáll és kifelé terjed a felszínen. A süllyedő mozgás gátolja a felhőképződést, így ezek a rendszerek jellemzően tiszta eget és gyenge szeleket hoznak a középpont közelében.

Az északi féltekén a felszíni szelek az óramutató járásával megegyező irányban kifelé fújnak. A nyomás a középpontban a legmagasabb, és a szélek felé csökken. A levegő általában stabil, ami korlátozza a függőleges mozgást és a csapadékot.

Az állandó magasnyomású rendszerek nyáron hőhullámokat, télen pedig hideg, fagyos éjszakákat okozhatnak. Gyakran blokkoló mintázatként működnek, elterelik a viharnyomokat maguk körül. Az időjárási térképeken H betűvel és a körülöttük lévő izobárokkal vannak jelölve.

• Csökkenő levegő és tiszta égbolt
• Kifelé spirális felszíni szelek
• A jó időjáráshoz kapcsolódik
• Leállíthat és blokkolhat más rendszereket