A biztosítás nem arra szolgál, hogy a biztosított jobban járjon, mint a kár előtt volt. A kártérítés az az elv és egyben a gyakorlati eredménye annak, hogy a biztosítottat a fedezett kár előtti hozzávetőleges pénzügyi helyzetbe állítsák vissza, se többre, se kevesebbre.

A tényleges pénzértéken kifizetett vagyonkártérítések az értékcsökkenés levonásával tükrözik a kártérítést. A pótlási költségre vonatkozó fedezetek módosítják a tiszta kártérítést azáltal, hogy az új vagyontárgy költségét az értékcsökkenés levonása nélkül fizetik ki, a biztosítási feltételek függvényében. A felelősségbiztosítási kifizetések kártalanítják a biztosítottat a harmadik feleknek járó összegekért.

Az értékelt kötvények és bizonyos, megállapodás szerinti értékmegállapodások előre meghatározott kifizetést határoznak meg, és eltérhetnek a szigorú kártalanítástól. A szubrogációs és a megmentési jogok segítik a biztosítót az elv érvényesítésében azáltal, hogy a felelős felektől vagy a maradványértéktől visszaszerzi a kárt. A kártalanítás fogalma továbbra is központi szerepet játszik a biztosítás és a fogadás közötti különbségtételben.

• A biztosított kár előtti pénzügyi helyzetének helyreállítása
• A legtöbb biztosítási szerződés alapelve
• Értékelési és megtérülési rendelkezéseken keresztül megvalósítva
• Megkülönbözteti a biztosítást a profitorientált fogadásoktól