A dekarbonizáció az energiarendszerek és az ipar szén-dioxid-kibocsátásának csökkentésének folyamata. Ez azt jelenti, hogy a szenet, az olajat és a gázt tisztább alternatívákkal kell helyettesíteni, és a megmaradó szén-dioxidot meg kell kötni. A cél az éghajlatváltozás lassítása az ember légkörbe juttatott kibocsátásának csökkentésével.

Az előrehaladás ágazatonként eltérő. Az elektromos energia terjedt el a leggyorsabban. A nap- és szélenergia ma már számos piacon a fosszilis tüzelőanyagokkal versenyez a költségek tekintetében. Az elektromos járművek terjednek. Az acél-, cement- és légi közlekedés nehezebben megy. Ezeknek az iparágaknak intenzív hőre vagy energiasűrű üzemanyagra van szükségük, és az alternatívák még mindig drágák vagy nem bizonyítottak.

A dekarbonizáció nem csupán technikai kihívás. Politikát, beruházásokat és állami támogatást igényel. A szén-dioxid-árak, a támogatások és a szabályozások mind előmozdítják az átmenetet. Ahogy a csökkenő költségek és a vállalati kötelezettségvállalások is. Az ütem egyenetlen az országok és iparágak között. Vannak, akik gyorsan haladnak. Mások a fosszilis infrastruktúrához kötődnek, amelynek cseréje évtizedekbe telik.

Kulcsfontosságú területek

• Energiatermelés
• Szállítás
• Ipar és gyártás
• Épületek és fűtés
• Mezőgazdaság és földhasználat