A növények saját maguk állítják elő a táplálékukat. Napfényt, vizet és szén-dioxidot használnak cukrok és oxigén előállításához. Ez a folyamat a fotoszintézis, és a Földön élő élet nagy részének alapja. Kloroplasztiszokban történik, amelyek a növényi sejtekben található apró struktúrák, és a klorofill zöld pigmentet tartalmazzák. A klorofill elnyeli a napfényt, főként a spektrum kék és vörös részén. A befogott energia hasítja a vízmolekulákat, melléktermékként oxigént szabadítva fel. A hidrogént és a szén-dioxidot ezután glükóz előállítására használják.

A fotoszintézisnek két fő szakasza van. A fényfüggő reakciók a napfény energiáját kötik meg, és ATP-t és NADPH-t termelnek. A Calvin-ciklus ezt az energiát használja fel a szén-dioxid cukrokká alakítására. Az egész egyenlet egyszerű: hat molekula szén-dioxid plusz hat molekula víz egy molekula glükózt és hat molekula oxigént eredményez. A valóságban a folyamat több tucat enzimet és köztes vegyületet foglal magában. A fotoszintézis nem tökéletesen hatékony. A növények a napfénynek csak kis részét alakítják át kémiai energiává. Ezért van az, hogy az ökoszisztémáknak annyi napfényre van szükségük ahhoz, hogy ennyi életet fenntartsanak.

Bemenetek és kimenetek

• Bemenetek: napfény, víz, szén-dioxid.
• Kimenetek: glükóz, oxigén.
• Elhelyezkedés: kloroplasztiszok növényi sejtekben.
• Pigment: klorofill, amely elnyeli a fényt.

A fotoszintézis és a légzés partnerek. A növények oxigént és glükózt termelnek. Az állatok elfogyasztják ezeket, és szén-dioxidot bocsátanak ki. A körforgás biztosítja a légkör lélegezhetőségét.