A rácsrendszer oszlopokra és sorokra osztja az oldalt, amelyek meghatározzák a tartalom elrendezését. Rendet teremt az elrendezésben. A svájci tervező, Josef Müller-Brockmann az 1960-as években kodifikálta a rácsok alapelveit, és a Grid Systems in Graphic Design című könyve a mai napig standard hivatkozási alap. Az újságok, magazinok és weboldalak mind rácsokra támaszkodnak, bár másképp használják azokat.

Egy tipikus rács hasábokból, margókból és kötőjelekből áll. Az hasábok tartják a tartalmat. A kötőjelek elválasztják az hasábokat. A margók keretezik az oldalt. A 12 hasábos rács gyakori a weben, mivel egyenletesen felezi, harmadolja, negyedeli és hatodolja az oldalt. A tervezők több hasábot is átfoghatnak a szélesebb tartalomhoz, vagy egyetlen hasábot használhatnak keskenyebb szöveghez. A rács nem szabja meg a dizájnt. Olyan struktúrát biztosít, amelyet a tervező szándékosan követhet, módosíthat vagy megszakíthat.

Rácskomponensek

• Oszlopok: függőleges sávok a tartalomhoz.
• Ereszcsatornák: oszlopok közötti rések.
• Margók: az elrendezés külső szélei.
• Alapvonalrács: vízszintes vonalak a szöveg igazításához.

A rács megtörése erőteljes hatást gyakorolhat. Egy teljes kifutó kép, amely figyelmen kívül hagyja az oszlopokat, pontosan azért vonzza a figyelmet, mert sérti a szerkezetet. De a megtörés csak akkor működik, ha a rács elég erős ahhoz, hogy érezhető legyen.