A kosárfonás az anyagok edények és kosarak készítésének mestersége. Az emberiség történelmének egyik legrégebbi mestersége. Az emberek évezredek óta szőnek kosarakat nád, fű, inda és szálka felhasználásával. A kosarak élelmiszert hordoznak, árukat tárolnak, és művészeti alkotásként is szolgálnak. A mesterség koncepciója egyszerű, kivitelezése összetett. A takácsnak ki kell választania a megfelelő anyagot, elő kell készítenie, és olyan formára kell szőnie, amely tartós.

A kosárfonásnak számos technikája létezik. A tekercselés a legrégebbi. Egy szálköteget tekerenek fel és varrnak össze egy cérnával. A fonás lapos csíkokat fon össze. A sodrás két szövőfonált sodor egy láncfonal köré. A vesszőfonás rudakat sző egy keret köré. Minden technika más textúrát és eltérő szilárdságot eredményez. A választás az anyagtól és a felhasználástól függ. Egy kövek hordozására szolgáló kosárnak erősnek kell lennie. Egy kenyértartó kosárnak könnyűnek kell lennie.

A kosárfonás egy élő mesterség. Számos kultúrában űzik. Az őslakos amerikai, afrikai, ázsiai és európai hagyományoknak mind megvan a saját stílusuk. Vannak haszonelvűek, vannak ünnepi jellegűek, és vannak díszesek is. Az anyagok a földből származnak. A minták a kultúrából. A kosár egy tárolóedény. A kosár egy kézművesség. A kosár egy hagyomány. A kosár ugyanaz.