A légkalapács egy pneumatikus szerszám, amely betont és követ aprít fel. Pneumatikus fúrónak vagy bontónak is nevezik. Nehéz, hangos és erőteljes. A szerszámnak van egy vésője vagy hegye, amellyel a felületbe üt. A kezelő fogja a fogantyúkat, és lefelé irányuló nyomást fejt ki. A szerszám elvégzi a többit. Betonlapok bontására, kőzetek törésére és árkok ásására használják kemény talajban. Ez az egyik legkeményebb szerszám az építkezéseken.

A légkalapácsok többféle méretben kaphatók. Egy kis elektromos bontókalapács 13-18 kg-ot nyom, és könnyű bontási munkákhoz használják. Egy közepes pneumatikus légkalapács 27-32 kg-ot nyom, és betonhoz és aszfalthoz használják. Egy nagy bontókalapács több mint 45 kg-ot nyom, és gépre vagy fúrótornyra van szerelve. A szerszámot sűrített levegő, elektromos áram vagy hidraulika hajtja. A légkompresszor gyakran különálló egység. A tömlőnek alkalmasnak kell lennie a nyomásra. A vésőnek élesnek és az anyagnak megfelelő alakúnak kell lennie.

A légkalapácsos munka fizikailag megterhelő. A rezgés átterjed a kezelő kezére és karjára. A hosszan tartó expozíció fehér ujjat okozhat, ami keringési probléma. Hallásvédelem szükséges, mivel a zaj meghaladhatja a 100 decibelt. Védőszemüveg, acélbetétes csizma és kesztyű viselése elengedhetetlen. A szerszám visszarúghat és sérülést okozhat. A munka lassú és kimerítő. De nélküle a beton bontása még lassabb lenne. A légkalapács egy brutális eszköz. De egyben szükséges is.