Egy teljes populáció vizsgálata gyakran nem praktikus. A mintavétel az egyének egy részhalmazát választja ki, hogy következtetéseket lehessen levonni az egészre vonatkozóan. E következtetések minősége attól függ, hogyan választották ki a mintát. A valószínűségi minták, amelyekben minden tagnak ismert a kiválasztási esélye, alátámasztják a statisztikai következtetést. A nem valószínűségi minták könnyebben előállíthatók, de korlátozzák az általánosíthatóságot.

A minta mérete befolyásolja a pontosságot: a nagyobb minták általában szűkebb konfidenciaintervallumokat eredményeznek. Csökkenő hozamok állnak be, így az optimális minta mérete egyensúlyt teremt a költségek és a szükséges pontosság között. A rétegződés, a klaszterezés és más tervezési jellemzők javíthatják a hatékonyságot vagy a praktikumot, miközben megőrzik az érvényes következtetések levonásának lehetőségét.

A mintavétel alapvető fontosságú a kérdőíves kutatásokban, a minőségellenőrzésben és számos tudományos tanulmányban. Elvei megértése segít mind a kutatások készítőinek, mind a fogyasztóknak megítélni, hogy mekkora súlyt kell adni az eredményeknek. Egy jól megtervezett, kezelhető méretű minta informatívabb lehet, mint egy nagy, de elfogult megfigyelési gyűjtemény.