A csillagok közötti tér nem üres. Gázt, port, kozmikus sugarakat és mágneses mezőket tartalmaz. Ez az anyag a csillagközi közeg, és ez az alapanyag, amelyből új csillagok és bolygók keletkeznek. Ez egyben a régi csillagok temetője is, amely nehéz elemekkel dúsult fel, amelyek a magjukban formálódtak, és halálukkor szabadultak fel.

A közeg földi mércével mérve vékony. Egy köbcentiméterben talán csak néhány atom lehet, szemben a belélegzett levegőben található több milliárd atommal. De a távolságok hatalmasak, így a teljes tömeg is óriási. A Tejútrendszer tömegének körülbelül 10 százalékát teszi ki a csillagközi gáz és por.

A közeg nem egyenletes. Fázisai vannak. Vannak hideg, sűrű molekuláris felhők, ahol a csillagok kialakulnak. Vannak meleg, semleges régiók. A fiatal csillagok és a szupernóva-maradványok körül forró, ionizált gáz található. Ezek a fázisok kölcsönhatásba lépnek, és az egyensúlyuk alakítja a galaxisok fejlődését.

A por tömegét tekintve kisebb jelentőségű, de a csillagászok számára fontos alkotóelem. Blokkolja a látható fényt, sötét ködöket hozva létre. A csillagok fényét is vörösre festi, ugyanúgy, ahogy a füst vörösre festi a naplementét. Az infravörös távcsövek átlátnak a poron, feltárva a mögötte lévő csillagokat és felhőket.