A megkötözés egy test beleegyezésen alapuló lekötése kötéllel, bilincsekkel, szíjakkal vagy bútorokkal. A korlátozás lehet dekoratív, bénító, vagy csak annyi, hogy emlékeztesse a személyt arra, hogy beleegyezett a mozdulatlanná válásba. Az érzékelés megváltozik, ha nem tudod megigazítani a saját végtagjaidat. Ez a változás a vonzerő.

A keringés és az idegpályák nem törődnek az esztétikával. A bizseregő, elsápadó vagy erőt vesztett kezeket most kell elengedni. Az ízületeknél, a nyaknál vagy a vesék körüli kötéllel kerülnek kórházba az amatőrök. Az ollónak, amivel el lehet vágni a nyakkendőt, kézközelben kell lennie, nem pedig egy másik szobában.

Először azokról a pozíciókról beszéljünk, amelyek már a hétköznapi életben is kényelmetlenek: fájó vállak, pánik szűk helyeken, asztma. Egy gyönyörű hám, ami az idegvégződéseken fekszik, még mindig rossz hám. Időkorlátozásba kell szorítani az első jeleneteket. A büszkeség nem biztonsági szó.

Padlószabályok

• Soha ne hagyj magára egy megkötözött embert.
• Tartsa a nyakát teherhordó kötözőktől mentesen, kivéve, ha rendelkezik speciális képzéssel, és még akkor is kezelje magas kockázatúként.
• Ellenőrizze az ujjai és lábujjai színét és melegét.
• Gyakorold a mandzsettákat, mielőtt csomókat készítenél.