A megváltás a visszavásárlás befejezett cselekedete. Keresztény használatban Krisztus halálának és feltámadásának történelmi eseményét, valamint ennek az eseménynek az egyéni életre és a világra gyakorolt ​​folyamatos alkalmazását is jelenti.

Az Újszövetség írói a rokon-megváltó és Izrael Egyiptomból való szabadulásának régebbi héber képére támaszkodnak. Hozzáadják a váltságdíj és a rabszolgaság nyelvezetét: az embereket a bűn alá adják; Krisztus megfizeti az árat, ami szabaddá teszi őket. Pál úgy beszélhet a hívőkről, mint akiket áron vásároltak meg; a Jelenések könyve a megváltottakat úgy ábrázolja, mint akiket Isten minden törzsből és nemzetből megvásárolt. Az ár nem elvont. A Fiú élete.

Később a teológia kidolgozta a következményeket. Egyes hagyományok a büntető helyettesítést hangsúlyozzák – Krisztus viseli az igazságosság által megkövetelt büntetést. Mások a Christus Victort hangsúlyozzák – Krisztus legyőzi a gonosz hatalmait. Megint mások a kereszt erkölcsi hatását, a szeretet és a bűnbánat felébresztő erejét emelik ki. A legtöbb klasszikus beszámoló ezeket a szálakat összetartja, ahelyett, hogy kizárólag egyet választana ki.

A megváltás soha nem automatikusként jelenik meg. A hit, a bűnbánat és a keresztség jelzi a belépést a megváltott közösségbe, és a teljes hatás a végső feltámadásra vár. Addig a megváltottak a már létező és a még nem létező között élnek, megízlelik a szabadságot, miközben továbbra is küzdenek a régi renddel.