Az agyszövetbe juttatott mikroelektróda képes izolálni egy adott neuron akciós potenciálját. Ez az egyetlen egységen történő rögzítési technika a sejt kimenetének legközvetlenebb mérését teszi lehetővé, és alapvető fontosságú volt a rendszerszintű idegtudomány számára.

Azáltal, hogy a neuron tüzelését összefüggésbe hozzák az érzékszervi ingerekkel, viselkedési eseményekkel vagy más sejtek aktivitásával, a kutatók következtetni tudnak az neuron által kódolt információkra. Klasszikus felfedezések – az orientációs szelektivitás a látókéregben, a helysejtek a hippocampusban, a tükörneuronok a premotoros kéregben – egyetlen egységen végzett vizsgálatokból származnak. A módszer alkalmazható altatott vagy éber, jól viselkedő állatoknál, és különleges körülmények között emberi sebészeti betegeknél is.

A modern változatok közé tartoznak a többelektródás tömbök, amelyek egyszerre több tucat vagy több száz egységet mintavételeznek, valamint a juxtacelluláris rögzítés, amely lehetővé teszi a rögzített sejt címkézését. A korlátozások közé tartozik a sejttípus azonosításának nehézsége kizárólag az extracelluláris hullámformákból, valamint az adott régió ritka mintavételezése. Az optikai módszerek térnyerése ellenére az egyegységes rögzítés továbbra sem párosul az időbeli pontosság és a tüskeidőzítési elemzések tekintetében.

• Rögzíti az egyes neuronok akciós potenciáljait
• A sejtek aktivitását ingerekhez vagy viselkedéshez kapcsolja
• Számos rendszerszintű felfedezés alapja
• Most gyakran kombinálják többelektródás tömbökkel