A violinkulcs a kotta magasabb hangterjedelmét jelző szimbólum. Alakja a G betűből fejlődött ki, és a kotta második sora köré tekeredik, ezt a vonalat a középső C feletti G hangként rögzítve.

A szoprán és alt hangok, a hegedű, a fuvola, az oboa, a klarinét, a trombita és a zongora jobb keze elsősorban violinkulcsban játszik. A kulcs a hangjegyek nagy részét a kottasoron tartja, nem pedig számos sorban. Amikor a zene leereszkedik, a játékosok találkozhatnak alsó vonalakkal vagy a kulcs ideiglenes változásaival.

A violinkulcs hangjainak megtanulása sok tanuló számára az egyik első lépés a kottaolvasásban. A vonalak EGBDF, a szóközök pedig FACE formátumúak. A folyékony hangnyelv lehetővé teszi a dallamok és harmóniák gyors felismerését a magasabb regiszterben.

A violinkulcs valószínűleg a legszélesebb körben ismert szimbólum a hangjegyírásban.