A hangjegy egyetlen, meghatározott hangmagasságú és hosszúságú hang. A kottaírásban egy ovális hangfejként jelenik meg, amely egy kottasoron van elhelyezve, szárral vagy anélkül, és zászlókkal vagy gerendákkal, amelyek a hosszát jelzik.

A hangjegyek az írott zene alapvető atomjai. Függőleges helyzetük a hangmagasságot, alakjuk a relatív időtartamot mutatja. Az alternáliák, az artikulációk és a dinamikai jelek tovább finomítják, hogyan kellene megszólalnia az egyes hangjegyeknek. Amikor a hangjegyeket dallamokká, akkordokká és ritmusokká egyesítik, zenei jelentés alakul ki.

Az előadók megtanulják, hogyan fordítsák le a vizuális szimbólumot precíz fizikai cselekvéssé – lenyomnak egy billentyűt, megállítanak egy húrt, vagy beállítják a húrt a hüvelyen és a levegőn –, hogy a kívánt hangmagasságot és hosszúságot hozzák létre. A leírt hang és a megszólaló eredmény közötti kapcsolat a zenei műveltség alapja.

• Egyetlen, meghatározott hangmagasságú és időtartamú hang
• A személyzeten egy hangjegyfej képviseli
• Dallamok és akkordok alkotásához kombinálva
• Az írott zene alapegysége