A cintányér egy vékony, kör alakú fémlemez, amely megütéskor fényes, csillogó hangot ad ki. A zenekari cintányérokat gyakran párban játsszák, együtt ütögetik. A dobcintányérok közé tartozik a kísérő, a beütő, a hi-hat és a különféle effektcintányér, állványra szerelve.

Az ötvözet, a vastagság és a méret határozza meg a hangzás jellegét. Egy vékony beütő cintányér gyorsan felrobban és elhalványul; egy nehéz kísérő cintányér tiszta verőfelületet és hosszabb lecsengést kínál. A játékosok különböző verőket, kalapácsokat vagy akár vonókat használnak, hogy ugyanazon hangszerből változatos színeket húzzanak elő.

A cintányérok szinte minden zenei műfajban meghatározzák a csúcspontokat, tartják a tempót és színt adnak. A zenekarban egyetlen jól elhelyezett becsapódás is áthatja az egész együttest. Egy dobfelszerelésen a cintányérok a ritmikus és texturális szókincs lényeges részét képezik.

• Kör alakú fém ütőhangszer
• Botokkal ütötték vagy párban ütötték el
• Méretben és ötvözetben is széles skálán mozog
• Kiegészítésekhez, időméréshez és színhez használják